Kosárlada(streetball) pálya létrehozása

Régi vágyunk volt már egy kosárlabdázásra alkalmas játéktér létrehozása az iskola udvarán, hiszen a tornaszoba alapterülete és magassága nem teszi lehetővé kosárpalánk felszerelését.
A végső lökést az adta meg, hogy a múlt évben egy nagylelkű adományozótól kaptunk ajándékba egy Kipsta márkájú kültéri, állítható méretű kosárlabda állványt. Már csak egy pálya, pályácska kellett hozzá. A Nemzeti Tehetség Program pályázata erre is lehetőséget nyújtott, igyekeztünk élni is ezzel a lehetőséggel.
Már maga a pálya elhelyezése is fejtörést okozott, hiszen a meglévő növényzetre vigyázni akartunk, így a pálya kitűzésénél is óvatosnak kellett lennünk. A számítógépes látványterv elkészítésénél a gyerekek ötlete alapján került a pálya a jelenlegi helyére. A mérete az elhelyezhető maximális lett, 5.5 m x 5.5 m.
Első teendőnk a tükör kiásása, kialakítása és a rétegrendek megtervezése volt. Ez tartott a leghosszabb ideig, hiszen 6 m3 földet kellett kitermelnünk, ami bizony csak kézi munkával, csákánnyal, lapáttal és talicskával volt lehetséges. Ezt a kitermelt földet használtuk fel az udvar más részein, a két új ágyás kialakítására. A tükör feltöltésére két méretű, durvább (10 cm vastagságban) és finomabb (10 cm vastagságban) kavicsréteget használtunk fel. Ezeket a rétegeket lapvibrátorral tömörítettük. A teljes felület építési acélhálót kapott merevítésül és a szilárdság biztosítékául. A betonozást egy szombati napon önkéntes kőműves mester segítségével végeztük. Önkéntesek vállalták az éhes munkások számára a főzést és a szomjoltást. Itt is csoportokban dolgoztak a gyerekek. Ketten lapátolták a sódert a talicskákba, ketten talicskázták a betonkeverőkhöz, ahol szintén ketten-ketten keverték a betont és

tolták a kész betonkeveréket a pályához. Ketten a cement és a víz adagolását végezték. A munka nagyon jól ment, mindenki összehangoltan végezte a nehéz fizikai munkát, de a parkgondozó szakmához a műtárgyak betonozása is szervesen hozzátartozik, így a szakmának ezzel a részével is meg kell ismerkedni mindenkinek.
A betonozás után már csak a betonfelület szilárdulásához szükséges napi háromszori öntözésre kellett figyelnünk és foglalkozhattunk az időközben legnagyobb problémává előlépett pályaburkolat gondjával. 
Eredetileg mi rugalmas gumilap borítást gondoltunk a betonfelületre, de az anyagkutatás során

beleütköztünk az UV állóság problémájába, ugyanis a kereskedelemben kapható gumilapok egy idő után elvesztik UV ellenállóságukat és deformálódnak. Egyetlen, viszonylag tartósan UV álló gumifelület létezik, az öntött gumi, az un. rekortán, ami az atlétikai pályákon is használatos, de ugyanakkor nagyon drága is. A mi költségvetésünkből nem tudtuk volna ezt megvalósítani, ezért két választásunk maradt. Használjuk a kereskedelemben kapható gumilapokat, de akkor ezek 2-3 éven belül deformálódni kezdenek, amin már a labda is máshogy pattan, – lásd játszóterek felületei – vagy maradunk a szinte örökéletű, a szabadtéri kosárlabda pályák hagyományos, ma is készített felületénél, az aszfaltnál. 
Ez utóbbi mellett döntöttünk és erre találtunk egy nagy vállalkozót (Strabag Kft.), aki

kedvezményesen, nagyon jó minőségben és határidőre elkészítette a pálya borítását. Ha már dolgoztak a kertben, grátisz akadály mentesítették az egyik járdai átkelőt, így azon a kerekes székes gyerekeink is akadálytalanul eljuthatnak az iskolakert másik részébe is. A kosárlabda pályának óriási sikere lett, - ahogy már előre megjósolták – szinte minden óraközi szünetben, és a délutáni foglalkozásokon is tele van gyerekkel, ahol az állítható kosárpalánkkal minden korosztály élvezheti a kosárlabdázás örömeit.